Úristen. Ezer éve nem voltam a blogomon. De általában mindig ezt csinálom. Kreálok egy blogot, írok 1-2 bejegyzést, aztán rájövök, hogy szar író vagyok, és inkább hagyom a francba. xd Jobb esetbe ezer év múlva visszanézek, meg van-e még egyáltalán, rosszabb esetben többé felé sem kacsintok. Ebben az esetben az eőbbi történt, mint láthatjátok, itt vagyok, élek, virulok. Sajnos. Nem tudom mért jöttem vissza, talán mert szétunom az agyam, és nincs jobb elfoglaltságom. Lehet. Maybe. Na mindegy, írok egy összefoglalót mi minden történt ezalatt az idő alatt velem, bár azt se tudom mikor hagytam abba a blogolást, és mikortól írjak. Whatever. Valahonnan elkezdem.

Szal. SIkeresen levizsgáztam a suliban, és hivatalosan is egészségügyi asszisztens vagyok. Nem mintha bármire is mennék vele, kb. kitörölhetem vele a s*ggem, de elmondhatom, hogy az vagyok és az milyen menci. Ja a sikeresben hazudtam, mivel kettes lett, az is kegyelemből, és nekem lett a legszarabb, dehát ezen nem kell meglepődni, mer agyhalott vagyok, és semmit nem jegyzek meg, valamint állandóan leblokkolok. xd Írásbeli nagyon nehéz volt, olyan kérdések voltak, hogy csak pislogtam, mint hal a szatyorban, hát mondom jó, lesz ami lesz. Szóbelin elég könnyű tételt húztam, és sztem tök király voltam, de a vizsgaelnökök máshogy gondolták. Bekaphatják. Gyakorlaton is kb. a legkönnyebb tételt húztam, de ott állt 354325325 tanár és mind engem néztek, és úgy leblokkoltam, azt se tuttam milyen nemiszerv van alattam. Na mindegy, valamit megpróbáltam hebegni-habogni, hát nem kellett volna, mer akkora baromságokat mondtam, és tök egyszerű dolgok nem jutottak az eszembe. xd Mindegy a lényeg, hogy megszántak, és végül megadták a kettest. A vizsgaelnök bizonyítványosztásnál azért megjegyezte, hogy sokat kell még tanulnom. Hát nem mondod jé... Ez olyan mintha dagadt vagy, tisztában vagy vele, de azért az orrod alá dörgölik, hogy kifolysz a ruhádból. Hát tisztában vagy vele, de attól még nem kell az ember orra alá dörgölni, mer még véletlen berak a falba. Szal ja. A lényeg, hogy így- vagy úgy, de meg lett ez a szutyok. Ha már két évet elb*sztam ott, legyen má' meg az eredménye.

A vizsga letételével az iskolai munkásságom lezárult. Hivatalosan is felnőttem. Bár nem agyilag. Ez azt jelenti, hogy neki kell állnom munkát keresni. Hahh. Na ja. Az is érdekes egy procedúra lesz. Úgy volt, hogy maradok egy évet még suliban, kitanulni a fogászati asszisztens szakmát, de miután megkaptam, hogy szar lett a bizonyítványom, és mit akarok én még ráépülést tanulni, meg lehet nem is indul, ezután feladtam ezt a tervemet. Egyetlen elképzelésem van, hogy a rendelőbe megyek dolgozni, egyik asszisztens mellé, akivel jól lespanciztam. Kérdés felvesznek-e. Nagyon új még nekem ez a dolog, most ismerkedem még csak az ÉLET-tel. Eddig tökjó volt, semmi felelősség, csak bementél órára, végig aludtad, aztán hazamentél, és döglödtél egész nap. Nem hittem, hogy valaha ezt mondom, de visszasírom a sulit. :/ Na mindegy, majd lesz valahogy. Max megyek kukásnak, vagy csövelni a híd alá. Úgy is olyan szépek.

Ja szóval ezek a mostani dolgok. El kezdtem nézni a Pretty Little Liars-t (azóta már be is fejeztem lol) és asszem a 2. kedvenc sorozatom lett az Odaát mellett. Az Odaátot nem űberelheti semmi. Jelenleg két macskám van, akik amúgy tesómé, de ő is kihúzott Ausztriába anyám mellé, és rám maradtak. Amugy imádok őket, csak van pár szokásuk, amik irritálnak, konrétan csak az egyik az, amelyik ki tud hozni a sodromból, de azér ő is cuki. Amikor alszik.

Jaaa nem említettem. Kihasználva az utolsó nyaram, idén sikerül eljutnom Londonba. Repülővel. Enyhén f*sok csak, hogy valami terrorista lelő, vagy felrobbant, dehát legalább nem lesz gond a temetéssel. Tavaly Berlinbe voltam, az is tetszett, sajnáltam, hogy haza kellett jönni. Igaz egy mukkot nem értettem, mivel nem beszélek németül, de ott volt a német tanár anyám tolmácsnak, meg szótárnak.

Még mindig szingli vagyok, nem repült be senki az ablakomon azóta se, de a macskásnéni életmódot má elkezdtem, mint írtam, már van 2. Lesz ez még több is. :'D

Umm. Hát. Most ennyi jutott az eszembe. Ugyse olvassa senki, de olyan vicci leírni. Na mindegy.

csókpusziszerimegminden <3

Hey!

Sry, hogy egy ideje nem jelentkeztem, de nem történt semmi izgi. Egészen máig. Talán ez volt életem legkínosabb napja. De kezdjük az elején.
Még mindig a kartonozóban vagyok gyakorlaton(vagy nem is tudom írtam-e már, hogy ott vagyok), de mivel már jöttek az újak arra a helyre, 4en lettünk volna, ezért engem, meg a társam áthelyeztek az Ortopédiára, meg a Neurológiára. Tegnap Ortopédián voltam, ma Neurológián. Ott nem igazán történ semmi izgi, volt egy kettyó beteg, akinek valami izomsorvadás féle baja volt, és szép lassan lebénult volna mindene, de nem, ő nem megy kórházba. Hát akkor haljál meg.. Na mindegy.. A lényeg, hogy a doki és az asszisztense sztem fénnyel táplálkoznak, vagy nemtom, de fél 8tól fél2ig nem ettek semmit!!! Így én sem kéreckedtem el enni, mondom jó, majd boltba megyek, aztán veszek kaját. Mert amúgy semmi nem volt otthon, még kenyér sem. Lejárt a gyakorlat, el is indultam a boltba. Szépen összeszedtem amiket venni akartam, már fizettem volna, mire mondja a csaj, hogy nem fogadja el a kártyám. Nem volt rajta elég pénz. Mondom jó, ciki, rakjunk vissza pár dolgot. Már tényleg csak azok voltak, amiket muszáj megvennem, de még arra sem volt keret. Folyamatosan pakolták vissza az árut, még a 200 forintos kenyérre se volt pénzem. Kurva kínos volt, mögöttem még csomóan álltak, én meg könnyezve mondtam, hogy jó, mindegy, hagyjuk, és kitéptem a kártyát a kezéből, és elviharzottam. Zokogva hívtam fel anyámat, hogy utaljon pénzt, mert nem fogok tudni mit enni, de nem sikerült elérnem. Méginkább kiborultam. Nem maradt más választás. Apám. Felhívtam. Felvette. Ekkor már nagyon bőgtem, érteni nem lehetett kb. mit mondok, majd azt mondta, mindjárt visszahív, mert épp dolgozik, és meló van. Megköszöntem, és letettem. Szétsírt fejemet a hajammal próbáltam takargatni, amíg haza nem értem. Azon imádkoztam, csak addig bírjam ki. Hazaértem, beléptem a lépcsőházba, már ott nagyon akaródzott kitörni belőlem a sírás, de nem, még várnom kell. Felértem a negyedikdre, ott kicsit  elmúlt a sírás inger, tekintve, hogy a tüdőm majdnem kiszakadt a helyéről, de amint beléptem az ajtón, és becsuktam magam mögött, kitört belőlem minden. Ez nem csak az emiatti eset miatti sírás volt, nagyon régóta csak söpörtem a gondokat a szőnyeg alá, de most felszínre tört minden. Többek között az is, hogy anyám kiköltözött, teljesen egyedül vagyok, és ha nem vigyázok, nem osztom be a pénzt, akkor ez lesz a következménye. Még tanulnom kell ezt az egyedüllédesdit, mindenesetre jó lecke volt az biztos. Nem fogok minden szart megvenni. Visszatérve a történetre. Apám felhívott miután hazaértem, és elmeséltem neki mi történt. Azt mondta szól a barátnőjének, mert neki nincs számlája. De aztán pár percre rá hívott, hogy menjek a plázába, ha hívnak. Hát vártam, de semmi hívás, aztán egyszercsak megszólal. Elindultam, már ott vártak. Ilyen kajáldás résznél ültek egy asztalnál. Csatlakoztam énis. Elmeséltem a sztorit megint, majd amikor említettem, hogy még kenyér sincs otthon megint elkezdtem könnyezni. Ennek hatására apám barátnője átnyújtott egy kisebb összeget, amiből meg tudom venni, ami kell. Igazából nem volt annyira kicsi, először nem akartam elfogadni, de mondta, hogy nyugodtan tegyem el, hozzávágni meg nem fogom, hogy ez túl sok.. :D Megköszöntem neki, és végre megnyugodtam kicsit. Aztán mivel egész nap nem ettem (délután 5 volt, reggel 6 óta talpon vagyok..) megkérdeztem eszunk-e valamit. Bolonyait ettem, de jól elcseszték, miután berakták a mikróba ilyen száraz szar lett a tészta. Megettem a normális tésztákat, aztán indultunk is. Apámék mentek haza, elköszöntem, mégegyszer megköszöntem apám barátnőjének, tényleg életet mentet, aztán be is vettem az irányt a boltba. Persze nem abba, ahol úgy beégtem, mint a rongy, oda egy darabig asszem nem megyek. Megint összegyűjtöttem, ami kell, és odasasszéztam a pénztárhoz. Mondta az összeget, én meg kb. hozzávágtam, hogy nesze baszdmeg, tudok fizetni. Hazafele úton azon imádkoztam ki ne szakadjon a szatyor amibe vittem a cuccokat, mer olyan vékony volt, hogy azt kb. a szentlélek tartotta össze. Hazaértem kipakoltam a kajákat, és örült a fejem, hogy nem éhhalálba fogok elpatkolni. Szóval ez volt a mai napom, csodás volt. (Y)
Holnap gyakorlat után jövök haza, aztán állhatok neki sminkelni, mert megyek ki apámhoz, és a srác is jön, sőt ő visz ki, akivel úgy alakul valami, vagy nemtom mivan. Még össze is kell pakolnom mit viszek, mivel ott alszom, és hajat is kéne mosnom amihez kurvára de nincs kedvem, de muszáj. :/

Na, ennyi lett volna. Majd jelentkezem nemtom mikor. Ha megint ilyen szerencsecsomag leszek. X

Ma voltam először a kartonozóban a gyakorlaton. Mondták, hogy dögunalmas lesz , de hogy ennyire.. Kezdjük az elején.
Azt mondták fél 7-re kell beérni, jó én 6ra bent voltam, persze nem volt még ott a csoportból senki, és kulcsom se volt az öltözőszekrényhez, szóval vártam valakit, aztán gondoltam felmegyek kulcsot kérni. Leültem a lépcsőre a bejárattal szemben, egy nő meg is kérdezte nem vagyok-e rosszul lol, mondom nem csak osztálytársam várom. Aztán olyan 6:40 körül meg is jött az egyik, aki mondta, hogy csak, hogy 7től lehet kulcsot átvenni, de jófej volt, csinált helyet a szekrényében az én cuccaimnak is. (Ő meg egy másik osztálytársunk régebb óta ott vannak, ezért volt nekik szekrényük, én meg egy másik osztálytársam ma kezdtünk ott.) Átöltöztem, megjöttek a többiek, és bementünk a kartonozóba. Szépen leültünk az asszisztensek mögé, és életem leghosszabb 8 órája vette kezdetét. Konkrétan az ég világon semmit nem csináltunk, csak néztünk ki a fejünkből, szétültem a seggem, baromira fájt, egy korábbi apróbb baleset miatt valószínűleg megrepedt/eltört a fakrcsontom, mert azóta is ha sokáig ülök rajta, megfájful. Hm hát igen, ez most sem volt másképp. Aztán rámírt tesóm, és megkérdezte bejön-e apám nőjének a fia. Mondom dehogy jön be lol. Ami amúgy nem teljesen igaz, vagyis nem tudom. Közölte, hogy apával beszélt és állítása szerint kedvel. Mármint apám állítása szerint. Én fogalmam nincs mit érzek, nagyon szimpi a srác, meg megérti a faszságaim, de kinézetre hát... Nem vagyok egy felszínes picsa, de tényleg külsőleg nem jön be, de belsőleg annál inkább. Fogalmam sincs mit érzek, csak azt, hogy gondolok rá elég gyakran. Erről beszélgettünk tesómmal chaten, hogy elüssem a gyakorlati időt, később aztán beismertem neki, hogy valóban érzek valamit iránta, de magam sem tudom mit. Nem hoztam fel a témát, nem is beszéltem róla senkinek, mert magam sem tudom mit gondolok. Említettem már amúgy a srácot egy korábbi postban, amikor apámtól hazafele jövet dumáltunk a kocsiban. Hát nem tudom. Kétszer rámírt már chaten, eldumálgattunk, ma én írtam neki, 2 napja ment ki Kanadába tesójához, megkérdeztem sikeresen megérkezett-e, és milyen az ország. Tesóm otthon rengeteg tanáccsal látott el, és bátorított, hogy lépjek. Hát majd meglátjuk mi lesz. Bonyolult. Na mindegy. Vége lett a gyakorlatnak, utána pedig bementem fodrászhoz, tesómhoz, mert mára kértem neki időpontot, és kérte, ha végzek ugorjak be. Utána lelkiztünk egyet, mint említettem a srácról, aztán hazament. Anyám kijelentette, hogy a héten sem tud hazajönni, szóval már két hete baszom a rezet itthon egyedül. Kurvajó. Ja és ma felbaszott egy cikk, amit Odaátos csoportokban olvastam olyan undormány fanokról, akik szerint csak az az igazi odaát rajongó, aki Deant és Samet szeretik. Mishát egyszerűen utálják, és azért fizettek Conon 1000 dollárt, hogy lejárassák szegényt. Olyan fotót készítettek Jareddel és Mishával, ahol Misha egy olyan táblát tart a kezében, amire az volt ráírva, hogy "The Jared ops were sold out." Magyarul csak azért van szegény a képen mert már nem tudtak külön Jareddel. Hát undorodnom kell az ilyenektől. Olvastam ott lévő rajongóktól, hogy az eset után szegény Misha magába roskadva ült egy sarokban, amíg Jensen meg nem érkezett. És az ilyen szutykok fogják képviselni a fanokat egy ún. fanmovie-ban. Szép. Basznám szájba az ilyeneket, én ölni tudnék, azért, hogy csak lássam Mishát élőben, ezek meg akiknek megadatik, ezt teszik. Fúúú. Na mindegy. Valószínűleg aki nem ismeri az Odaátot, gőze sincs arról mit vakerok, de ezt ki kellett adnom magamból, sry. Asszem egyenlőre más közölnivalóm nincs.

Majd jelentkezem. X

Nagynehezen neki tudtam állni ennek a bejegyzésnek, mivel már egy ideje a wifim haldoklik. Nem tudom mivan vele, de szétrugdalom mostmár. Itt van a szomszéd szobába és állandóan elmegy, meg harmatgyenge. Egy örökkévalóság volt mire betöltötte a blogomat. Na mindegy.
Hétvégén kimentem apámhoz Láziba, szülinapozni. Most mentem ki először egyedül, busszal. Kicsit fostam, mint anno, amikor exemhez mentem először, de oda is, és most ide is kitaláltam. Beraktam egy zenét (Ed Sheeran - I see fire kygo remix)-utazáshoz, és ablakon való kibambuláshoz tökéletes, szóval beraktam, és rácuppantam az ablakra, és bámultam a táblákat, hogy merre vagyok épp. Egy full extrás busszal mentem amúgy, még légkondi is volt rajta, igaz nem ment, de na. Viszont kb a fél világot megkerülte, ha 5 falun nem utaztam át, akkor egyen se. Így végül kb. 1 óra alatt meg is érkeztem. Mázli, hogy egyik utas mondta a másiknak, hogy az a megálló lesz a következő, ahol én szállok, mert sztem fent maradtam volna. Najó nem, figyeltem azér, pláne amikor már Láziban voltam, de apám megígérte, hogy a buszmegben lesz, és hát persze, hogy nem volt ott, mikor leszálltam, láttam bekanyarodni az utcán. A kutyája, Gina már le is támadott, mániája ráugrálni mindenkire. Amugy tündéri kutya, megjegyeztem végre a fajtáját, de hogy hogy kell leírni..  malinois talán. Tündéri kis dög, akkora fülei vannak, egy nyúl megirigyelné. Elsétáltunk szép lassan a házig. Ott kicsit vártunk, a barátnője épp főzte az ebédet, addig én megterítettem stb. Megebédeltünk, tortám nem volt, csak sütik, de nem is baj, azokat is alig bírtam megenni, de nagyon finomak voltak. Aztán elmentem apámmal kutyát sétáltatni, dumálgattunk stb. Úgy volt, hogy busszal megyek vissza, de szerencsére végül apám hazavitt. Jött velünk a barátnője fia is, nemtom hova vitték épp. Elég érdekes szerzet, de tökjól eldumáltunk. Kiveséztük a sorozatokat, és kikészítettem azzal, hogy az anime rajzfilm lol. Mer amúgy otaku. (wtf?) Na mindegy. Rábeszéltem az odaátra, ő meg engem a doctor who-ra, amit amúgy is el akartam kezdeni, de elmesélte nagyjából miről szól, és kedvet kaptam hozzá, szal ha lesz időm el is kezdem. Utána lelkiztünk egyet, aztán kielemzett, sajnos elég jól. :D Szal ja. Apám útközbe meghívott minket egy fagyira, aztán haza is értem. A szombati napom nagyjából ennyi is volt. Megnéztem az rtl-en ezt az agyrohasztó műsort, az a címe, hogy Vigyél el, hát te jóisten, éreztem, ahogy rohad az agyam. Volt egy csaj, akkora beképzelt szuka volt, meg tudtam volni tépni, és még ott vágta is a fejeket, meg rángatózott, mint egy epilepsziás fóka. Istenem de röhögtem, amikor végre bejött neki egy csávó, az meg passzolta, azt a fejet, amit vágott. :'D Na mindegy, szóval a szombatom ennyi lenne. 
Vasárnap végre rávettem magam, hogy összepakoljak a szobámban. Olyan állapotok voltak, mintha a migránsok jártak volna itt. Lol. Beraktam az Agymenőket, azt hallgattam közben, meg néztem néha. Mondom ééén most nagyon összepakolok. 2 Fiokómat ki is szanáltam meg rendberaktam, de egy másikra, meg a ruhássszekrényemre már nem volt energiám, szal azt már leszartam. xd Így is 3 szák szemét gyűlt össze. XD De kinézetre legalább már rend van. xd Majd ha megint rámjön a pakolhatnék, rendberakom azokat is. Este összedobtam a klinikumi ismeretek házim, egy szemet kellett rajzolni, hát az minden lett, csak szem nem, inkább valami hagymának nézett ki, de jó, hogy megcsináltam, mer 1est kapott, aki nem.
Most megyek nemtom milyen órára házit csinálni, nem vagyok még tisztában az órákkal, csak azt tudom, hogy van házim. xd Bár osztálytársam mondta, hogy semmi anyagot nem talált hozzá, szal lehet leszarom.

Majd jelentkezem. X

Ma voltam utoljára a sebészeti ambulancián gyakorlaton. Bevallom kicsit hiányozni fog a hely. Na de nem az undorító sebek miatt. Hanem a jó dokik miatt. :P Az egyik olyan jól nézett ki, azt hittem rávetem magam, valahányszor elhaladt előttem, de valószínűleg belémállított volna egy szikét. :/ xd. Viccet félre téve, szerettem itt lenni, jófejek voltak velünk, sok érdekességet(undormányt) láttunk. Bár kicsit sok volt már a sebekből, ez a 6 nap pont elég volt. Jővőhéttől kartonozóba leszek 9 napot. Éljen a papírmunka! Kicsit unalmas lesz, de legalább nem akarok majd minden percben behányni, vagy elájulni. :"D
Holnap megyek ki apámhoz szülinapozni. Egy órát fogok utazni, és fingom nincs hol kell majd leszállnom lol. Azt mondta a buszmegállóban vár majd, hát amilyen vak vagyok, majd pont észreveszem. Na mindegy. Kiváncsi leszek mit sikerül összehozni. Legalább nem leszek egyedül hétvégén. Ha már anyum nem tud hazajönni Ausztriábol a "kedves" migránsok miatt. Ja és lesz plusz egy hetem összerakni a szobámat. Olyan, mintha egy orkántájfuncunamikeverék pusztított volna. Meglátná szerencsétlen, kitérne a hitéből. xd
Egyenlőre ennyi, ez most ilyen rövidke beszámoló volt, most húzok enni, mert amióta hazajöttem, nem ettem, és éhen döglök .

Bye X